Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 22 találat lapozás: 1-22
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Kónya Klára

2001. június 9.

Zsók Béla könyve (Én mindig otthon voltam. Néprajzi írások Déváról, Kriterion, Kolozsvár-Bukarest, 2000) bukovinai székelyek Déva mellé telepedésére emlékezett. Az Al-Duna vidékére érkezett kivándorlókat három puszta helyre telepítették le. Ezekez az új településeket Hertelendyfalvának, Sándoregyházának, és Keveházának nevezték el. A letelepülők alkalmazkodtak az új körülményekhez, de megőrizték hagyományaikat. A könyv bemutatta a dévai csángók viseletét, szokásait, helyneveit. /Kónya Klára: Aki mindig otthon volt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./

2001. július 10.

A Röser Könyvesbolt Kolozsvár rendszerváltás utáni legrégebbi magyar könyvesüzlete, 1993 óta működik. A bolt tulajdonosa, Röser Ferenc beszámolt arról, hogy mindegyik magyar könyvkiadóval tart, kiadványaik nagy része a polcokon látható. Jó viszonyban vagyok velük, hiszen közös az érdekünk: a könyv a piacra kerüljön. Az antikváriumi részen előkerülnek 1945 és 89 között megjelent könyvek, amelyekből arra lehet következtetni, milyen volt a korabeli erdélyi magyarság helyzete. /Kónya Klára: "A leírt betű nem szenved amnéziában" = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

2001. november 30.

A tavaly Kolozsváron alakult Baldover Irodalmi Kör nov. 29-én újrakezdte tevékenységét, a Korunk kávéházban. Az irodalmi est meghívottját, Ágoston Vilmos erdélyi származású gödöllői esszéírót Balázs Imre József kérdezte a "visszacsatolt irodalomról". Ágoston Vilmos arról beszélt, megvalósulhat-e a magyarországi és az erdélyi magyar irodalomtudat egymásratalálása? Az erdélyi magyar irodalomhoz való magyarországi viszonyulás a transzilvanizmus eszmevilágára vezethető vissza. A Trianon utáni, bezárkózva védekező magatartás Erdélyben merev irodalmi egységet teremtett. Ennek a nyomait egyesek ma is felfedezni vélik, az elzárkózási modell viszont élet- és versenyképtelen. Erdélyben is, Magyarországon is adnak ki a határ túloldalán élő írók műveiből, közös vállalkozások indulnak, közösen indítanak lapot, vagy szerveznek műsorokat. Ágoston Vilmos szerint a magyar irodalom egységes, az "erdélyiség" pedig valami értékes többletet jelent benne. Egyed Péter szerint Ágoston Vilmos egyfajta kulturális mintát határozott meg, s ezt a mintát ma mindenkinek ismernie kell. /Kónya Klára: Smith-Kovács Pisti és az irodalom. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

2001. december 20.

A Szabadság körkérdéséből kiderül: a Kolozs megyei vegyes lakosságú falvak többségében még nincsenek kitéve a kétnyelvű táblák. Több faluban a táblák feltevésével a jövő év elejére várnak, másokban viszont nem is hallottak a kormányrendeletről. Az is gondot jelent, hogy Román Akadémia által kibocsátott helységnévjegyzékről tíz Kolozs megyei település (Egeres gyártelep, Magyarkapus, Magyarkiskapus, Szásznyíres, Tordaszentmihály, Várfalva-Aranyosrákos, Kalotaszentkirály-Zentelke, Szépkenyerűszentmárton, Dombokfalva és Detrehemtelep) lemaradt. Néhány településen még a kormányrendelet megjelenése előtt föltették nemcsak a kétnyelvű településnév-táblát, hanem a magyar nyelvű feliratokat is. Kolozsváron továbbra sem lesznek kétnyelvű feliratok, mivel Gheorghe Funar továbbra sem hajlandó alkalmazni a közigazgatási törvényt. Kolozs megye az egyetlen, amely még nem küldte el a törvény hatálya alá eső helységnevek jegyzékét. /Kónya Klára, Máté Erzsébet: Kétnyelvű tábla-körkép Kolozs megyében. Sok helyen nem fért be a költségvetésbe. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

2002. március 2.

Márc. 1-jén bemutatták a Korunk folyóirat februári, demográfiai tárgyú lapszámát a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. A szám alapkérdése az, hányan vagyunk magyarok a Kárpát-medencében. Tanulmányában a romániai magyarság létszámcsökkenésének okait kutató Veres Valér szerint ez a szám a márciusi népszámlálások előtt elsősorban előrejelzésként szolgálhat az olvasónak. Szerinte feltételezhető, hogy 2002-re "a magyar közösség összlétszáma nemzetiség szerint nem haladja meg az 1 530 000 főt, anyanyelv szerint pedig az 1 570 000 főt". Az 1992 óta tapasztalható "létszámcsökkenés felét az asszimiláció, másik felét pedig a kivándorlás és a természetes «fogyás» teszi ki". Horváth István szociológus arról beszélt, hogy a Romániából - általában Magyarországra - kivándorló magyarok száma megfelel a romániai magyarság arányának (az ország lakosságának és kivándorlóknak is kb. 7%-a magyar). /Kónya Klára: Hányan voltunk? Hányan vagyunk? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

2002. március 11.

Az anyanyelv ünnepét szervezte meg márc. 8-a és 10-e között a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnáziumban az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Kör három nyelvi vetélkedővel: ekkor zajlott az Édes anyanyelvünk és a Szép magyar beszéd nyelvhasználati, illetve a Versben bujdosó vers- és prózamondó verseny. A versenyeket az idén rendezték meg hetedszerre. A versenyzők nyolc megye nyelvművelő köreit képviselték. Az Édes anyanyelvünk verseny díjazottai a Sátoraljaújhelyen megrendezendő Kárpát-medencei szintű döntőre, a Szép magyar beszéd nyertesei pedig a győri Kazinczy-versenyre jutottak tovább. /Kónya Klára: "Játszadozni a szavakkal, mint a fényes begykövekkel…" = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

2002. április 13.

Első, tavaly novemberi találkozója után a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete ápr. 6-án megszervezte a Szegények II. Fórumát. Az egyesület 2001 novemberében memorandumot fogalmazott meg, amelyben a kis jövedelműek problémáinak megoldására ? a nyugdíjazási eljárások gyorsítására, a régi és az új nyugdíjak összege közötti, szerintük igazságtalanul nagy különbségek kiegyenlítésére ? tett javaslatokat. Nagy Károly elmondta, az RMDSZ parlamenti tárgyalóküldöttsége a memorandum több pontját is szóvá tette, bár többnyire általánosan. A Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete javaslatait a jövő hét folyamán megfogalmazandó memorandum által ismét eljuttatja az RMDSZ és más, a kormányt támogató pártok parlamenti képviseleteihez. /Kónya Klára: Felháborodottság uralkodott a szegények fórumán. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./

2002. április 25.

Könyvbemutatóval kezdődött a Szent György-napi ünnepség. Könczei Csilla Jegyzetek a Labantáncjelírásról és Szabó A. Töhötöm Közösség és intézmény. Stratégiák a lónai hagyományos gazdálkodásban című köteteit ismertették. A bemutatót népzenei előadás követte. A Zurboló Néptáncegyüttes zenekara Erdély különböző tájegységeiről származó, és mégis hasonló formában élő népdalt játszott. /Kónya Klára: Amikor a pásztor elvesztette a türelmét. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./

2002. április 29.

Halálának 300. évfordulóján emlékeztek Misztótfalusi Kis Miklósra Kolozsváron ápr. 26?28-a között. A rendezvény három védnöke dr. Hámori József és Jakó Zsigmond akadémikus, illetve Molnár József müncheni irodalomtörténész volt. A Romániai Magyar Református Egyház Zsinata, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, valamint a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontja által szervezett rendezvénysorozat emlékkonferenciával kezdődött. Az előadássorozatot Pap Géza, az Erdélyi Reformárus Egyházkerület püspöke nyitotta meg. Pomogáts Béla négy, Gergely István kolozsvári képzőművész készítette Misztótfalusi Kis Miklós-emlékplakettet adott át azoknak, aki az ünnepelt emlékét méltón ápolták: Molnár József irodalomtörténésznek, a Dávid Gyula irodalomtörténésznek, Kiss István és Fodor Kornél budapesti nyomdászoknak. A rendezvénysorozat a Romániai Református Egyház Zsinatának Misztótfaluban szervezett ünnepi ülésével zárult. /Kónya Klára: "Kitépték szárnyamat, hogy jobban repülhessek". = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

2002. június 29.

Festménykiállítás nyílt jún. 27-én a kolozsvári Állami Magyar Színház előcsarnokában. A képek alkotója, Derner Miklós kereskedelmi üzletvezetőből lett tizenkét évvel ezelőtt színházi díszlettervező és -festő. /Kónya Klára: Közel vinni a festészetet a lélekhez... = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

2002. július 4.

Júl. 3-án dr. Faragó József akadémikus Balladaéneklés a moldvai csángóknál címmel tartott előadást Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Szerinte a csángó balladakincs "a magyar népzene azon dialektusa, amely a legjobban különbözik a többitől", a gyűjtő ugyanis különleges hangzásvilágú, régi epikus műfajjal találkozhat Moldvában. A kutató a balladarögtönzés elterjedt jelenségére figyelt fel csángóvidéki útjai során. Észrevette, hogy egy balladát előadója képtelen pontosan megismételni, valamit mindig átalakítanak benne, a régebbi szöveget egy-egy sorral vagy gondolattal mindig kiegészítik. Akár kérésre is rögtönöznek egy-egy újabb balladát, akár valamelyik falubelijük tragikus történetéről is. Alkalmanként sort ismételnek, hogy közben időt nyerjenek a következő gondolat tökéletes, nyolcas sorokba szedéséhez. Végül bemutatták dr. Faragó József Csángó népballadák című, a Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent gyűjteményét. /Kónya Klára: Balladaéneklés a moldvai csángóknál. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

2002. október 30.

BBTE szociológus hallgatóinak szaklapja a WEB, a Max Weber szakkollégium folyóirata, amely okt. 25-én Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert Emlékházban éppen tizedik számával mutatkozott be. Három mostani szerkesztője Csata Zsombor, Kiss Dénes és Veres Valér az egyetem tanárai. A WEB tanárok és diákok közös munkájának terméke. A mostani szám a román rendszerváltás utáni civil társadalom problémáit tanulmányozta. Mostantól a szakkollégium szociológia-esteket, nyílt szemináriumokat rendez minden második csütörtökön. /Kónya Klára: WEB. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

2002. november 13.

Magyari Tivadar, a BBTE szociológia tanszékének tartott előadást A romániai magyar kisebbségi média rendszerváltás utáni helyzete címmel. Az előadás alapja Magyarinak egy 2000-ben megjelent tanulmánya. A magyar média Romániában nem tipikus kisebbségi sajtó, ez utóbbira ugyanis térbeli elszórtság, kevés termék, ritka, alkalomszerű használat jellemző. A kutatott időszakban a hazai magyar írott sajtót 60 nyomtatott kiadvány képviselte, ezek önálló újságok voltak. A termékek java része magántulajdonban van, és betölti a sajtó informáló funkcióját, nem csupán az anyanyelv, vagy a nemzeti öntudat megőrzését célozzák. A rendszerváltás utáni romániai magyar médiára Magyari Tivadar szerint aprofesszionalizmus, akkomercializmus és elitizmus jellemző. Gyakori az "igenlő diskurzus", azaz a sajtó szüntelenül igent mond a magyar közéletre (és csakis a magyarra). Mindez szorosan összefügg a kisebbségi helyzetben gyakran tapasztalható "kisebbségi neurózissal". A kisebbségi lét túlzottan befolyásolja a média tevékenységét és mondanivalóját, szakmai relativizmust és tabusítást eredményez. 2000 óta a romániai magyar sajtóban megjelent a pártosság (az RMDSZ egyik vagy másik eszmeirányának megfelelően), kiterjedt a rádiózás és dominánssá vált a belföldi vállalkozói tőke (annak ellenére, hogy egyes lapok köztudottan külföldi tulajdonban vannak). Az előadáshoz hozzászóló Péter László felhívta a figyelmet arra, hogy a sajtó ilyen jellemzése egy átmeneti állapotban lévő médiát sejtet, ennek aprofesszionalizmusa és tabu témái megszűnőben vannak. Magyari Tivadar "fő opponense" egykori kollégája, Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője volt, aki bevallotta: haragszik az előadóra, amiért alapos és szókimondó tanulmányát szinte elérhetetlen helyre "rejtette" - a Médiakutatóban, egy magyarországi lapban jelentette meg. /Kónya Klára: Magyar sajtó a rendszerváltás után. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

2002. december 9.

Dec. 7-én díjátadással egybekötött gálaünnepséggel zárult Kolozsváron az ötödik Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK). A rendezvény fővédnöke dr. Magyar Bálint, magyar oktatási minisztere volt. A verseny dec. 6-án kezdődött. A diákok összesen huszonöt különböző tagozaton mérhették össze tudásukat. A szervező Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) elnöke, Lokodi Csaba elmondta, hogy a 254 résztvevő összesen 183 dolgozattal jelentkezett. A díjakat a Sapientia Alapítvány és az Iskola Alapítvány biztosította. /Kónya Klára: V. ETDK. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

2003. március 19.

Márc. 13-án Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert Emlékházban a Szociológia Nyílt Estek előadását Veres Valér szociológus tartotta. Egy 1997 őszén végzett kutatás, a Kárpát-projekt eredményeit mutatta be. Az összegzett tanulmány, a Nemzeti identitás és társadalmi rétegek Erdélyben az előadó doktori disszertációjának legfontosabb része. A kutatást végzők az erdélyi magyar és román nemzetiségűek nemzeti identitástudatát vizsgálták. Veres Valér szerint a Kelet-Európában élők közösségi önazonosság-tudatát elsősorban kultúrnemzeti és államnemzeti identitástudatuk határozza meg. Az erdélyi magyarok esetén az előző kettőt erős kisebbségi identitástudat egészíti ki. A magyarok és a románok egyaránt büszkék a saját hovatartozásukra, ugyanakkor mindkét csoport kisebb része úgy érzi, hátrányban van, mivel Romániában él. Az erdélyiek nemzeti szimbólumai között vezető helyen áll a magyar, illetve a román zászló, a történelmi személyiségek közül pedig Petőfi Sándor és Szent István király, illetve Mihai Viteazul és Stefan cel Mare a legnépszerűbb. A románok sokkal optimistábban vélekednek a magyarság számának növekedéséről, mint a magyarok ugyanerről. /Kónya Klára: Porlik, mint a szikla. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

2003. március 26.

Márc. 25-én Kolozsváron megnyitották a Római Katolikus Nőszövetség új, Szentegyház utca 2. szám alatti székházát. Dr. Czirják Árpád érseki helynök mondta az ünnepi beszédet. A jelenlévőket köszöntötte Balogh Gizella, a Szent Raffael Kör elnöke és Schuller Hajnal, a Szent Gábor Ifjúsági Fórum vezetője. /Kónya Klára: "Uraim, le a kalapokkal!". = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./

2003. április 18.

Az ápr. 16-ai tizenegyedik Szociológiai Nyílt Est témája egy új szociológiai szaklap, az Erdélyi Társadalom volt. A lapbemutatón Horváth István, Magyari Tivadar, Veres Valér, illetve Péter László, a BBTE Szociológia karának tanárai ajánlották az Erdélyi Társadalom első számát. /Kónya Klára: Új Erdélyi Társadalom. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./ Az Erdélyi Társadalom a BBTE szociológia karának új lapja. Horváth István felelős szerkesztő, a kar tanára meghatározta a folyóirat célját. A szociológus kutatóknak eddig nem volt lehetőségük arra, hogy az erdélyi társadalmat bemutató tanulmányaikat közöljék. Ezt a hiányt kívánja pótolni az évente kétszer megjelenő Erdélyi Társadalom, valamint tervezett melléklete, a Szociológiai Füzetek. Magyari Tivadar szociológus szerint a folyóirat a jól tájékozott, érdeklődő laikus értelmiségieket szólítja meg. /Kónya Klára: A tizenegyedik Szociológiai Nyílt Est. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

2003. október 22.

Fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a hét végén a Babes-Bolyai Tudományegyetem újságírói szakja. Az ez alkalommal szervezett Európai változások - változások a sajtóban című tudományos értekezletet rendeztek. A kar dékánja, dr. Cseke Péter szerint a rendezvények jól sikerültek. Úgy látja, hogy a Politikatudományok és Közigazgatás Kar, ahol az újságírói szak és újabban a kommunikáció szak működik, helyes irányt választott. Újdonság a kommunikáció szak megjelenése, erre van a legnagyobb igény, ettől a tanévtől magyarul is elindították. Idén beindult a doktori képzés is, egyelőre 5 jelöltük van a 15 helyre. Az akkreditáció megvan. Cseke Péter nem elégedett az elmúlt tíz esztendő eredményével. Egyrészt nem tudták kitölteni a létszámkeretet, másrészt azt tervezte, hogy a volt növendékek közül válasszanak a tanári karba olyanokat, akik elhivatottságot éreznek, de s ez az elképzelése nem vált valóra, főleg anyagi okokból. Az írott sajtó oktatása sikeres volt, viszont a rádiós és tévés képzést nem sikerült megoldaniuk: ez csak akkor lehetséges, ha didaktikai stúdiót tudnak összehozni. Gépekért, felszerelésekért háromszor is pályáztak, de hiába: állami intézményeket nem támogatnak - támogatták viszont a Sapientiát. /Kónya Klára: Hiányzik a szakszerű felszerelés. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

2004. március 24.

Márc. 22-én Kolozsváron a Bretter György Irodalmi Kör ülésén pozsonyi vendégek szerepeltek. Balázs F. Attila a kortárs szlovákiai magyar irodalomról nyújtott rövid helyzetképet. Elmesélte, hogy kivált a Szlovákiában vezető Madách Könyvkiadóból, és saját vállalkozásba kezdett: elindította az AB-ART Kiadó munkáját, és kezdeményezte ennek egyik sorozatát, a Startot. Ebben fiatal a felvidéki író- és költőnemzedék alkotásait jelenteti meg. Ugyanez a célja a kéthavonta megjelenő szépirodalmi folyóiratnak, a Szőrös Kőnek is (főszerkesztője Haraszti Mária), amelynek kiadását Balázs F. Attila szintén elvállalta. 1990 táján a felvidéki magyar írók munkásságában lecsendesülni látszott a túlfeszített avantgardista lázadás, és újraéledt az irodalom hagyományosabb formája, amelyet fokozott líraiság jellemez. Ezen neokonzervatívnak nevezhető áramlat mellett érvényesül egy alternatív látásmód, valamint a posztmodern eklektika irodalmi irányvonala is. /Kónya Klára: Dóra, Létay és a csoki. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

2004. június 21.

Jún. 18-án Kolozsváron megnyílt Könczey Elemér kiállítása. A közismert grafikusművész karikatúrái különböző méretű és árnyalatú pólókon, bögréken, bugyikon, zoknikon és tarisznyákon jelentek meg a falakra aggatva. Könczey rajzainak nagy részét már ismeri a közönség: többségük megjelent a Krónika napilap utolsó előtti oldalán. /Kónya Klára: Könczey a fehérneműs fiókban? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

2005. február 24.

Dupla számmal és filmes vetélkedővel ünnepli meg márciusban a Filmtett /Kolozsvár/ című szaklap fennállásának ötödik évfordulóját. A Filmtett születésnapja alkalmából középiskolásoknak szóló filmismereti és filmtörténeti vetélkedőt is szerveznek. Kónya Klára szerkesztő szerint a 2000 tavaszán létrejött lap szerkesztőinek sikerült egy kiegyensúlyozott lapszerkezettel és elegáns külalakkal rendelkező kiadványt létrehozni. /B. T.: Ötéves a Filmtett. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

2017. augusztus 19.

Méltató szavak Kónya Lászlóról a Múlt és jövő című verseskönyv kapcsán
Ma kevesen ismerik Kónya Lászlót, az erdélyi papköltőt. Most megjelentetett posztumusz kötete1 alkalom arra, hogy beszéljünk róla, mint olyan irodalmi munkásról, aki a verset a papi szolgálat egyik eszközének tekintette.
Kónya László abból a híres nagyenyedi református kollégiumból került a Kolozsvári Református Teológiára, amelynek szellemiségét nemcsak a kollégium nagynevű tanárai alakították ki, hanem a magyar kultúra olyan „felszentelt” személyiségei is, mint Apáczai Csere János filozófus, pedagógus, Áprily Lajos költő, Bod Péter teológus, egyháztörténész, Barabás Miklós arcképfestő, gróf Bethlen Miklós, a Diploma Leopoldinum szerzője, báró Kemény Zsigmond, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, Köteles Sámuel bölcsész, Kőrösi Csoma Sándor orientalista, az első tibeti-angol szótár szerzője, Makkai Sándor költő, református püspök, Mikó Imre történész, Pápai Páriz Ferenc tudós orvos, Szenczi Molnár Albert, az első magyar nyelvtankönyv szerkesztője, Sáska László tudós, Afrika-kutató, Sütő András író és még sokan mások.
A nagyenyedi indíttatás, a református szellemiség végigkísérte Kónya László egész életét, amelynek iránymutató vektorai a hitben való bizakodás, a reményteli küzdelem és a szeretetben való példamutatás voltak. Ezt vitte magával Nagyenyedről, és ezt ápolta, tanította, hirdette, terjesztette. Életbölcsességét így foglalta össze a kötet címadó versében: „Mert leszek én mindörökké,/ Kiről mondják: élt és meghalt,/ Akkor is, ha emlék se lesz/ Rólam többé./ Mert ki hittel élt e földön,/ Élni fog az mindörökké” (Múlt és jövő).
Kónya László lírai munkássága a Makkai–Reményik tengely mentén helyezhető el. Hozzájuk hasonlóan ő is a keresztyénséget szolgálta, a hitet erősítette, a jóság győzelmét hirdette, a tiszta lelkületű életet minden földi jó fölé emelte. „Ami test, az múlandó,/ Ne felejts el, ember,/ De ami örök való,/ A lélek nem vész el./ Vigasztaljon az Ige, Isten örök beszéde:/ A lélek nem vész el” – írja az Ami test, az múlandó című versében. Reményik és Kónya között kettős kötődés alakult ki az évek során: az egyik az egyházi hierarchiában elfoglalt hely, a másik az irodalmi pártfogás. Reményik Sándor, a Pásztortűz főszerkesztője írta az előszót Kónya László első verseskötetéhez, az 1937-ben megjelent Hang és visszhang című kötethez. Reményik egy reményteljes költői hangot ajánl az olvasók figyelmébe, aki „’hajnali szózattal’ hirdeti a mi lefokozott életlehetőségeink tudatos vállalását” – olvassuk a Múlt és jövő c. kötet életrajzi adalékában.
A Múlt és jövő című kötetben a család által összegyűjtött versek három nagy témakört érintenek. Az egyik az egyházi ünnepekkel foglalkozik, a költőt itt az egyházi ünnepek tartalmának felidézése és köszöntése foglalkoztatja. Erről árulkodnak az ilyen verscímek: Advent, Karácsony, Újév, Konfirmáció, Húsvét, Anyák napja, Pünkösd, Új kenyér, Reformáció. Erre egy példa az új kenyér ünnepére írt vers: „Oh, áldott kenyér és ital/ Az Úrnak asztalán,/ Add a napsugárnak/ Lelket is tápláló erejét/ És boldog örök életre/ Vidámító melegét.// Mert napsugár a szeretet,/ Mely lelkünk kenyeréül/ És italául testet érlel,/ A Názáreti Jézust./ Krisztussá lett a keresztfán,/ Örök életünk Ura” (Isten szeretetéről). A másik témakörbe az egyházi élet, a papi szolgálat, a hit és hitvallás sorolható. Intelmek, imák, hódolatok. Az alábbi strófa jól szemlélteti ezt: „Választott nép, mit teszel most, ami méltó?/ Ne feledd, hogy nem Dávid a szabadító!/ Ő is csak úgy, Megtartót vár, mint a szent nép,/ Hirdessük hát: Az Istené a dicsőség!/ Magasztalja urát föld s ég:/ Nincs megtartó, szabadító a földön,/ – Óriás bűnünk legyőzője fentről jön! –” (Dávid és Góliát). A harmadik csoportba a családi versek tartoznak, amelyeket a szerkesztő az Én és az én házam gyűjtőcím alatt tesz közzé. Ezeknek a verseknek a szereplői az édesanya, a feleség, a gyermekek, a család. „Ha egy kicsit szép s jó/ Lett az én életem,/ Isten után az én/ Jó édesanyámnak,/ Neki köszönhetem” (Édesanyámnak).
Kónya László meg akarja érteni a világot, amelyben él, dolgozik, szeret, gyermekeket nemz, nevel, utat és példát mutat, és tovább akarja adni Nagyenyed szellemiségét. Kónya László pap lett, de lehetett volna „hivatásos” költő is, hisz 1939-ben szerepelt a nagyváradi Istenes énekek c. versantológiában is, amelyet a kor kiváló íróasszonya, Berde Mária szerkesztett. A Kolozsváron 1921–1944 között megjelenő Pásztortűz irodalmi és művészeti folyóiratban való szereplés is belépő lehetett volna az irodalomba. (Szerkesztői között találjuk többek mellett Reményik Sándort, Nyirő Józsefet, Tavaszy Sándort, Dsida Jenőt vagy Áprily Lajost. Mind nagy nevek a két háború közötti erdélyi irodalomban.) A Pásztortűz folyóiratot a kritikai és vallásos nemzetszemlélet jellemzi, nos, ezt a szemléletet képviseli Kónya László is. Az 1944 után íródott Kónya-versek is megőrzik ezt az irányt.
Kónya László, a református lelkész, a hűség költője: hűség a hithez, amelyet nap mint nap hirdet, amely átitatja egész személyiségét. Költészete hitvallás, amelyet mély átéléssel, meggyőződéssel, szenvedéllyel vállal és ad tovább. Nem a költészet egén akar csillogni, de a költészetet is a papi munka szolgálatába állítja. A gyülekezethez szól, a paptársakhoz szól, a családhoz szól, s miközben konkrét életterének társait, eseményeit és tárgyait szemléli és értelmezi teológiai tudása és jártassága szerint, az egész lutheri-kálvini közösséget szeretné megszólítani, tanítani. Költészetét nem lajstromozta az irodalmi kánon, de ő nem költőnek készült. Nála a vers „a lelkipásztori szolgálatban az önkifejezés egyik legfontosabb eszköze […], bizonyságtétel […], a tömbben vagy szórványban élő magyarság ünnepeit és lelkiségét pallérozhatják” – így összegez a kötet szerkesztője, Lozsádiné Kónya Klára.
A most bemutatott közel 180 oldalas, fényképes illusztrációkat is tartalmazó verseskötet lényegében a családi összefogás példája, a gyermekek, unokák és dédunokák tisztelgése az előd előtt. Nekik köszönhető, hogy a könyv Marosvásárhelyen megjelenhetett.
Albert-Lőrincz Márton
1 Kónya László: Múlt és jövő. Szerkesztette Lozsádiné Kónya Klára, Marosvásárhely. Magánkiadás. Népújság (Marosvásárhely)



lapozás: 1-22




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998